Kreatív Baja – Molnár Csilla fotográfus

1Szenvedélyes, motivált, állandóan szomjazza a tudást, és a folyamatos fejlődés érdekében tesz is, mindemellett szakmája iránt alázatos. Molnár Csilla kiskamaszként kezdett érdeklődni a képalkotás iránt, ami később igazi szerelem lett számára.

Ez a szerelem elég korai időkre vezethető vissza, 10-11 éves lehettem, amikor először fogtam gépet a kezemben és az nem tükrös volt, hanem egy jó öreg Praktika, filmes, befűzős. A többi pedig jött magától. Picivel idősebb koromba, amikor ezeket a régiségeket felváltották a bridges fujik és barátaik, valamivel egyszerűbbé tették a képalkotást. Összegezve egy Praktica 2 megapixeles fényképezőgéppel kezdtem vagány koromat és a gimiben is az évfolyam képfelelőse voltam. Rendesen katalogizáltam, albumokat készítettem, előhívattam stb….A szenvedélyem talán akkor lett nagyobb, amikor dolgoztam és össze tudtam spórolni magamnak egy rendes tükrösre a pénzt.

Portré, emberábrázolás és divatfotográfia területén szeretne alkotni, de azt is elárulta nekem, hogy vonzza őt a borfotózás is.

A borfotózás is? Imádom a jó borokat, pláne a testes kifejező vörösbort, télen. Nyáron a könnyedebb rosé viszi a prímet és nem fröccs formájában, csak hidegen, tisztán. Ezzel kapcsolatban alakul egy projekt, amit már hosszas tervezgetés előzött meg egy bajai pincészettel, közösen ötletelve a marketinget, én fogom készíteni a borfotóikat. Reménykedem, hogy a közös aktivitás és lelkesedés mindenki hasznára válik. Erről majd bővebben, mikor aktuális lesz.

 

 

Megkérdeztem szokta e tudásvágyát tovább építeni? Volt e mostanában bármilyen workshopon?

Jól tetted fel a kérdést azt kell mondanom. Nemrégiben lehetőségem nyílt egy továbbképzésen részt venni Budapesten Bodogán Sándor divatfotós oktatásán. 10 évnyi tudás legjavát adta át nekünk. Egy nap alatt nem lettünk profi divatfotósok, viszont lehetőségünk nyílt műteremben használni a fényt és annak különböző formálóit: hogyan állítsd be a géped műtermi körülmények között, hogyan készülj fel a saját szervezésű fotózásodra, hogyan kommunikálj a modellel fotózás közben
hogyan használd a természetes-, állandó-, és vaku fényt portré, fél- és egész alakos képeknél, hogyan használj 5 különböző fényformálót (és használni is fogod mindet): beauty dish, oktobox, softbox, reflektor, stripbox, milyen tipikus portré világítások vannak: egy vagy több lámpa, High Key – Low Key technikák. Nekem Sándor egyébként is a példaképem a hazai fashion fotósok közül, így külön katarzisélmény volt tőle tanulni és még fogok is.

Kezdőknek ilyen tippeket adna:

Először is a gyakorlat teszi a mestert. Nekem is rengeteget kell még tanulnom, hogy mesterré válhassak. Nem az számít, mennyire drága a géped, hanem mekkora elhivatottság van benned aziránt, amit csinálni akarsz. Semmit sem adnak ingyen. Mindenki elindul valahogyan és megérkezik valakiként. Fontos, hogy ez idő alatt az úton, olyan emberekkel, körülményekkel találkozz, akik hozzáadnak valamit ahhoz, ami majd leszel a legvégén. Aki ezt nem tudja neked megadni, ignorálni kell, mert csak lefelé fog tolni a lejtőn. Egyszóval: elhivatottság, alázat, küzdés és nagyon sok munka kell, hogy kiváló fotós légy.

Azt is elárulta nekem, hogy mik a hosszútávú tervei a szakmán belül?

Most az, hogy megszerezzem a fotográfus végzettségemet. Így a bakancslistámon eggyel többet pipálhatok ki. Aztán kezemben a papírral értéket alkotni és jövőt teremteni. Megtanítani másokat arra, amit én már tudok. Aktív közösséget teremteni. Ezen felül a fotózásban elérni a céljaimat és kiteljesedni. Minél több mindent megmutatni azoknak, akiknek erre nincsen lehetőségük. Merjék másKÉPen látni a világot maguk körül, vegyenek észre olyan dolgokat, amiket a hétköznapok rohanása miatt nem tudunk meglátni. Tehetségeket kutatni és egymástól tanulni, tanítani. A fotózást mindenki érti, de kevesen tudják. A hiányosságokat akarom egy egységes egésszé gyúrni.

Nem utolsó sorban pedig elmesél egy izgalmas sztorit magáról:

Hmm…rengeteg sztorit tudnék mesélni magamról. Azon emberek közé tartozom, akivel mindig történik valami és jókat is nevetek magamon általában. Az egyik legviccesebbnek tartom, amikor Veszprémben a sziklán állva gondoltam megörökítem a pillanatot. „Pörgős” szoknyában voltam és a szél alá kapott. mondanom sem kell, rengeteg ember, akik látták ezt a jelenetet. A fotót akkor is elkészítettem. Az emlék kárpótolt.

7564

FB                                            INSTA

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.