Anya vagy varázsló? – Sümeghy Claudia válaszol

A divat világa belülről szigorú, kíméletlen és nem ismer bocsánatot, nem fogad el kifogásokat, hideg. Hogyan egyeztethető össze mindez a szívet melengető, szeretettel teli anyasággal?
A merész, szingli énem régen igen nagyokat álmodott: világhír, külföldi kifutók, de valahogy a Miranda Priestly féle rideg, mogorva divatmagazin szerkesztők (bocs az általánosításért), elborzasztottak, hiába a szarkazmus bennem. Emberközelibb, barátságosabb közeget akartam magam köré építeni, bár akkor ez még nem fogalmazódott meg ilyen tisztán. Fogalmazhatnék úgy, hogy közelebb állok Andrea Sachs (Anne Hathaway) szerepéhez.
Ezért nem idegenkedtem a gondolattól, hogy Baján éljek. De még a nagy felismerés előtt, Budapesten gyakornokoskodtam a Luan by Lucia Divatházban. Szivacsként szívtam magamba a tudást, amit ott kaptam, és soha nem felejtem el, ami akkor foglalkoztatott: hogyan egyeztethető össze párkapcsolat, család az én szakmámmal. A ház nagyasszonya, Lucia csak annyit mondott: “Csak nézz ránk! Hát így.” És milyen igaz!
Sümeghy Claudiát, Lucia lányát, is akkor ismertem meg. Ő a divatház brandmanagere, a divatkurzusok stratégiai vezetője és nem csak. Céltudatos, erős, kitartó, igazi business woman. És most anya. Megkérdeztem tőle hogyan találta meg az egyensúlyt munka és gyereknevelés között.
“Két irányból közelíteném meg a választ. Egyrészt az egyensúlyt úgy találtam meg, hogy nekem mindennél fontosabb volt, hogy legyen egy szerelmem és egy közös családunk.
Azáltal, hogy ez megteremtődött, egy hatalmas tudatalatti félelmem (hogy esetleg ez nem válik valóra) szűnt meg. Tehát bár plusz feladatok jöttek az anyasággal, közel sem jutnak el addig a mértékig, hogy felborítanák azt a lelki egyensúlyt, amit az anyaság és a család ad.
Most a hormonokat ne említsük, nekem is volt két nagyobb kiborulásom az első hónapokban, de emlékeszem az érzésre h nem voltam önmagam. A hormonok miatt.
A másik irány: a gyereked soha nem fogja megköszönni h “feláldoztad” érte az életed, mert nem kéri.
Sőt igazán boldog gyereke csak a boldog szülőknek lehet – így gondolom. Ehhez kell egyfajta egészséges önzőség. Tehát, ahol lehet be kell vonni segítséget és nem kell túlmártírkodni ezt az egészet. Amióta világ a világ nem neveltek gyerekeket egyedül. Vagy több generáció élt együtt vagy a falu népe – de volt segítség. Mi így gondolkodunk, én is így nőttem fel a nagyszüleimmel. Most Elinre is minden nap vigyáznak apukámék. Havi 1-2 alkalommal elmegy a másik nagyszülőkhöz hétvégére. Hétköznap 3×3 órában közösségben van, tehát privát bölcsi jellegű helyen. És van egy asszisztensünk, aki meg szitterkedik is vele.
 
Tehát nem vagyok varázsló, csak hiszek abban, hogy a gyereknek az a jó, ha akivel épp van, az maximálisan vele törődik és szívesen van vele.
 
Jobb neki a nagymamával, mint egy gondterhelt velem. És ehhez jön csak hozzá, hogy amúgy én rögtön elkezdtem dolgozni, mindenhová vittem, nem féltettem, egy évig szoptattam, de forgatásokon is velünk volt.”
15109529_10210887835573502_2236065851073545015_n.jpg
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.