Anyaság kontra vállalkozás, ahogy Beck Laura látja

Amikor Bajára jöttem és világossá vált számomra, hogy egyhamar nem állok tovább – még a kezdeti melankólia kellős közepén -, azon gondolkodtam, valahogy szeretném megismerni ennek a városnak a tehetséges, szorgos kishangyáit, ambiciózus személyiségeit, akik hozzám hasonlóan világmegváltó álmokat dédelgetnek.

Nemrég kezdtem dolgozni kis varróműhelyemben, amikor bejelentkezett hozzám Beck Laura. Egy kedves, kimért és intelligens lány, akiről azonnal tudtam, legalábbis éreztem, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk. Azóta lelkesen fedezem fel, követem grafológus, író, life coach pályafutását.

Engem most, az anyaság segít jobb önismerethez, és bár a kíváncsiság vonzz, hogy vajon Laura, hogyan lát engem, most mégis elsősorban magáról kérdeztem őt, hogy hogyan kezdte (újra) vagy folytatta karrierjét a gyerek születése után.

“Hogyan kezdtem? Lehet hogy szentimentálisan fog hangozni amit most mondok, de bennem az első fiam, Viktor indított el mindent. Valahogy az ő születése más emberré tett. Az addigi terveimet, álmaimat már érte is meg akartam valósítani. Már nem csak magamért és a páromért feleltem, hanem érte is. Épp őt etettem, mikor egy könyvet olvastam (nagyon sokat olvastam a nagyobb fiammal, mikor ő evett épp, hiszen sokáig tartott és szó szerint egész embert kíván fizikailag a szoptatás.) Épp egy regényt olvastam, mikor egy mondat beindított bennem egy érzést. Még aznap elkezdtem írni az első könyvemet. Tudtam, hogy a grafológiát akarom máshogy bemutatni, mint ahogy eddig tették a kollégáim. Egy krimin keresztül szerettem volna bevezetni az olvasót a grafológia világába. Több mint 4 év elteltével, ma már teljesen más eszközökkel is képes vagyok ezt érni. Ma már you tube csatornám van, és sokan követnek facebookon is. Hullámvölgy az elején volt sok, az első egy évben. Nem értettem a marketingez, nem tudtam, hogy működik a vállalkozói világ. Azt viszont tudtam, hogy nem szeretnék ismét alkalmazott lenni és tudtam, hogy ez az én utam. Mivel szép lassan változtak a cégben a dolgok, így nem volt számomra probléma a fiam és a munka között megtalálni az egyensúlyt. Szerencsésnek érzem magam ebből a szempontból. Nagyon nyugodt és jó fej a nagyobbik fiam, a férjem pedig a világ legjobb férje. Mindenben támogatnak. Még a 4 és fél éves fiam is. Mindig türelmes velem, ha munkáról van szó. Tudja, hogy szeretem és boldoggá tesz, tudja hogy segítek embereknek. 7 hónapja lettünk kétgyermekes szülők, mikor megszületett második kisfiunk, Olivér is. Az első időszakban csak vele foglalkoztam, alig posztoltam a facebookon, szinte csak annyit, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy ne higgyék a követők, hogy eltűntem a föld színéről. Ő is egy hihetetlenül barátságos és nyugodt gyerek egyébként, pont mint a bátyja. Őszintén mondom, hogy soha nem volt probléma nekem megtartani az egyensúlyt a munka és a családom között. Felállítottam egy limitet, amennyit dolgozok, vagy ügyfelezek egy nap. Ha azt túllépem, másnap annyival kevesebbet dolgozom (az estéket nem számítom ebbe bele, hiszen sokszor este készülök fel a másnapi ügyfélre, vagy elemzek írásokat.) A fiúkkal együtt nő a vállalkozás.

Egyébként néha kérdezik tőlem, hogy miért nem posztolok a gyerekeimről és a családi életemről semmit, hiszen pozitív példa lehetne és erősítené az énmárkámat. Anno olvastam egy cikket, ahol egy ismert blogger azt mondta, hogy ha nyilvánosság elé lépsz, vannak dolgok, amiket az elején le kell szögezned magadban és ahhoz tartanod magad. Ilyen a magánélet is. El kell döntened, hogy mennyire teszed ki az ablakba, mennyit mutatsz meg belőle. Én 4 éve úgy döntöttem, hogy semmilyen szinten nem vonom bele a családomat a nyilvánosságba. Ők az én magánéletem. Ha nagyobbak lesznek a fiúk és szerepelni akarnak, az az ő döntésük lesz. Tisztában vagyok vele, hogy sok anya azért követ valakit, mert az a valaki marketing eszközként használja a családját is. Nincs ezzel nekem semmi problémám, de én őket tudatosan hagyom ki a közösségi médiából. (Még a privát oldalamon sincs róluk kép.)” – írja Laura.

Vannak napok, amikor nehezemre esik előre tervezni, kívülről úgy tűnik laza anya vagyok, de belül azért ez egy kicsit másképp hat vissza a mindennapokra. Előfordul, hogy teljesen felborul Léna rutinja és ettől nyugtalan lesz, sokat sír, a mi napunk is elromlik. Fontos valamennyire előre tervezni és az is, hogy mindezt ne teljesen egyedül tegyem. Laura erről így ír:

“Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem hétköznapi dolog, hogy egy 8 hetes gyerek mellett hetente néhány alkalommal ügyfelekkel foglalkoztam. De úgy gondolom, hogy ez máshol is előfordul, csak ott épp boltba megy el az anya, vagy egy kávéra az ismerősével. A párom teljes mértékben partner a gyereknevelésben. Ha nélkülözniük is kell, az teljesen természetes. Nem tartom jónak egyébként sem, ha egy anya nem képes leválni a gyerekeiről. Attól hogy anya lettem, még van életem nekem is. A fiúk egyébként nagyon rugalmasak és barátságosak.

Alapvetően olyan típus vagyok, aki pillanatok alatt átlát mindent, így egy hét előre átgondolása és leszervezése nem gond számomra. A kulcs szerintem az ilyen élethelyzetben a tudatos és átgondolt döntések sora. Ha játszom a fiúkkal, vagy épp együtt főzünk, akkor ott vagyok fejben. Nem nyomkodom a telefont, nem érdekel, hogy ki ír épp e-mailt. Ha viszont dolgozom, akkor kikapcsolom az anyai oldalamat. Tudom, hogy jó kezekben vannak, bízom bennük, illetve abban, akivel vannak. Olyan is előfordul, hogy míg Olivér alszik, elmondom Viktornak, hogy most meg kell válaszolnom néhány üzenetet. Megbeszéljük, hogy addig mit fog csinálni. Van, hogy hozzám bújik és nézi azt, ahogy dolgozom, van hogy kirakózik közben, van hogy mesét néz.

Mint említettem, alkalmazottként dolgoztam a nagyobb fiam előtt. 4 éve januárban megszületett a fiam, majd áprilisban a vállalkozás is. 4 év múlva pedig a második fiunk. Érdekes, de pont a napokban gondolkodtam el azon, hogy a fiúk érkezése mindig hozott magával pozitív dolgokat a munkám terén. Viktor elindította a vállalkozást, Olivér érkezése után néhány hónappal pedig úgy érzem, hogy valahogy szakmailag lettem stabilabb és érettebb.”

Csodás anya, nagyszerű szakember és inspiráló személyiség számomra Laura. Egy olyan ember, akinek a lelkesedése, munkája iránti rajongása motivál. Feltöltődés vele, már csak egy röpke találkozó is a boltban, vagy a postán. Bár azt írta, hogy gyerekeiről nem posztol, most – számomra megtisztelő – mégis kivételt tett, és egy édes, könnyed és szeretetreméltó videóban mutatkoznak be együtt.

Így ír Laura a munkájáról:

“A vállalkozás, amit csinálok nagyon összetett. Az emberek zöme nem is érti, hiszen amikor elmondom, hogy íróként, grafológusként és life coach-ként dolgozom, legszívesebben rögtön szótárt kérnének.

Aztán mikor utána néznek annak, hogy hogyan elemzem az írásokat, és hogyan látom az embereket, vagy mikor megtudják, hogyan dolgozom együtt velük a céljaik elérése érdekében, elkezdi érdekelni őket is a dolog és nyitottakká válnak. Van, hogy épp a diákjaimról mesélek nekik, hiszen oktatom is a grafológiát. Talán ennél a pontnál kezd el összeállni nekik a kép. Megértik, hogy mennyire klassz a munkám és őszintén azt gondolom, hogy az országban senki sem csinálja azt és úgy, ahogyan én. A grafológiát és a life coachingot még rajtam kívül senki sem ötvözte. Sőt, senki nem tanított meg még fél év alatt írást elemezni senkit rajtam kívül. Ebbe a fél évbe nem csak íráselemzést, hanem kommunikációs gyakorlatokat is kapnak tőlem szerepjátékokon keresztül, pszichológiai ismereteket, persze kizárólag gyakorlatias formában. Azt látom a diákjaimon és az ügyfeleimen is, és ez az egyik mottóm is, hogy miután együtt dolgoztunk vagy így vagy úgy, de MÁSHOGY LÁTJÁK MAGUKAT ÉS A VILÁGOT IS. Adok nekik egy újfajta gondolkodást. Kibillentem őket a komfort zónájukból. Ha diákok, ha coachee-k, ha írásminta tulajdonosok, akkor is. Mindezt online csinálom. Vannak külföldről és vidékről is ügyfeleim. Itthonról tudok úgy dolgozni, hogy a világ bármely pontjáról elérhető vagyok bárki számára. Ez fantasztikus szerintem!

Egyszer a fiam azt mondta. Anya! Miért olvasol még este is? Hiszen ma már ügyfeleztél és dolgoztál is. Erre én ezt mondtam neki: Azért, mert nagyon szeretem a munkámat, szeretek olvasni és új dolgokat megtanulni. Azért, hogy még többet tudjak segíteni az ügyfeleimnek. Nem hiszem, hogy ezzel negatív mintát adok számára.”

Beck Laura grafológus, író, life coach

info@becklaura.hu

FB OLDAL

WEBOLDAL

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.