Új élet

2018-at írunk. Ma egy nagyon erős ösztönös megérzés hasított belém, hogy négy év elteltével újra írjak. Sír a gyerek mellettem, közben azon gondolkodom, milyen értelmet adjak az én elmélkedéseimnek ezen a platformon. Aztán eszembe jutott, miért kell mindennek értelmet adni? Régen nem gondolkodtam ennyit, simán csak belevágtam. Úgyhogy most is ezt teszem, hátha kisül belőle valami különleges. Tudom blogot írni már nem olyan, mint 10 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem, ezért most tanúja lehetsz te is az én anya-divattervező-kreatív elmém kibontakozásának.
Szóval több mint négy év telt el. Egyetemi éveim után Bajára költöztem, mert szerelmes lettem. Kicsit kilátástalan, kicsit idegen volt a jövőképem Budapest után a kisvárosban, mégis valami azt súgta jó helyen vagyok. Vállalkozásindítás, szezonális kollekciók tervezése, egyéni megrendelések, melyek hozták is a helyi kisebb-nagyobb megjelenéseket, sikereket, sőt egy éve a Glamour – Women of the year-re is jelölést kaptam…
…s most, itt ülök a szarvasokkal és medvékkel kitapétázott csodaszép babaszobában és csodálom, ahogy a kislányom játszik. A munkám, karrierem háttérbe szorult, hiszen világra jött Ő, akinek én (és az apja természetesen) vagyunk az egyedüli támasz. Nem tehetem őt félre, mert munkám van, vagy bejött egy sürgős megrendelés. Mindeközben gyötör a kreatív énem, hogy ameddig alszik a kicsi, tegyek valamit, ha nem más, azt hogy kiírom magamból. Lehet, hogy ez csak az anyaság hozta tenni akarás, aztán elmúlik? Lehet, de akkor bennem duplán megvan.
Szeresd (vagy ne) a szépségeket, tapasztalatokat, érdekességeket, amiket kiemelek a mindennapjaimból!